Újrakezdem. De most máshogy.

Ezúttal őszintébben, mint eddig, és őszintébben mint bárki. Úgy érzem van rá igény, mert hallom az anyákat, és meghallgatom őket, látom a problémákat. Tudom, van már sok-sok anyablog, de valahogy mégis a lényeg marad ki belőlük.. az őszinteség. A hétköznapok, amiket próbálunk túlélni. A valóság, ami sokszor baromira fáj. Nálam ezek lesznek terítéken, hogy lesz-e rá igény, az csak rajtatok múlik...

Ezúttal névvel és képpel vágok neki, tehát...

Varga Kata vagyok, 26, férjezett, váci-pesti.

Varga Marci a kisfiam, 15 hónapos, nőtlen (még sokáig, kisfiam!), tősgyökeres pesti.